Szentegyháza (románul Vlăhița) város Romániában, Erdélyben, Hargita megyében, amely Szentegyházasfalu, (románul Vlăhița-sat), Szentkeresztbánya (vagy Újvlahica, Újváros; románul Mina Sfânta Cruce,) Lövétebánya (románul Minele Lueta) és Homoródfürdő (románul Băile Homorod) települések egyesítése révén keletkezett 1968-ban, és a neve 1990-ig Vlahica volt. Korábban, az 1848-as, agyagfalvi, székely népgyűlésen veszik jegyzőkönyvbe Szentegyházasfalut Kápolnásfaluval együtt, Székelyváros néven, 1872 és 1876 között Oláhfalu néven törvényhatósági jogú város, majd 1877-ig rendezett tanácsú város.
A város Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, a 13A jelzésű országút és a 132-es megyei út kereszteződésénél, a Központi-Hargita déli előterében,a Tolvajos tetőtől nyugatra található, a Homoródmenti tájegység második városaként, Felső-Homoródmente része. A Kis-Homoród (Rákos-patak) forrásvidéke és a Vargyas-patak közötti részen terül el. Tengerszint feletti, 860 m-es átlag magassággal Hargita megye illetve a világ legmagasabban fekvő, magyar városa. Homoródfürdő, Lövétebánya településrészek tartoznak hozza és a Madarasi Hargita üdülőtelep egy része. Szomszéd települései a valamikori Szeltersz-, Kiruly- és a jelenlegi Nádasszéki fürdő vel Lövéte község, valamint Kápolnásfalu. A települést átszeli a Vargyas-csatornarendszer, melyet a Vargyas-patak és mellékágainak elterelésével alakítottak ki, biztosítva a háztartásoknak, a háztáji gazdaságoknak szükséges vizet. A gyors folyású patakrendszer segítségével működtették a malmokat, fűrészeket (gáttereket), hámorokat, posztóványolókat.
